Borsőrlő sószóróval

A borsőrlő sószóróval olyan kézben tartható daráló szerkezet, aminek a segítségével szilárd fűszereket, só kristályokat tudunk apróra törni vagy pórrá zúzni. A működési elve ugyanaz, mint a malmoké, csak lekicsinyített kivitelbe. A borsőrlő sószóróval tégely anyaga műanyag, a hajtórúd és sószóró kupak rozsdamentes krómacél, a daráló szerkezete kerámia.
1. Használati utasítás: - A borsőrlő sószóróval 3 szétszedhető részből tevődik össze: - a rögzítő csavar a sószóró lyuggatott kupakkal, - a kisebb sószóró tégely, ami felülhelyezkedik el, - és a fűszerborstartó nagyobbik alsó tégely a daráló szerkezettel, és a működtető rúddal. A rögzítő csavart kicsavarjuk, (ami a kupakkal együtt mozog) és a daráló kisebbik tartályát felfele húzva szétszedjük a darálót. Az alsó nagyobbik tégelyt megtöltjük, fűszerborssal majd ráhelyezzük a felső kisebbik tégelyt figyelve arra, hogy a szögletes acélrúd illeszkedjen, a szögletes lyukba. Ezután a felső tégelyt megtöltjük konyhasóval, majd ráhelyezzük a fém kupakot a csavarral, és rácsavarozzuk. Ezzel a csavarral tudjuk állítani, hogy milyen apróra őröljön a darálónk. A felső sótartó tégely egyirányú, vagy oda-vissza történő forgatásával tudunk darálni. Ha a borsdarálónkat a sószóró felével lefele fordítjuk és megrázzuk, akkor só szórunk.
- Használatba vétel előtt szedjük szélt, mosogassuk el forró mosogatószeres vízben, öblítsük le és szárítsuk meg, töltsük fel és máris használhatjuk.
2. Tisztítása: - Első használat és minden újratöltés előtt meleg folyékony semleges mosogatószeres vízben mosogassuk el, öblítsük bő vízben, majd szárítsuk meg. Kerüljük a karcosodást okozó szerek és eszközök használatát! Mosogatógépben nem mosható.
3. Megjegyzés: - Nem gyermekjáték, a gyerekektől távol kell tartani.

Részletes méretleírás:
- átmérő alsó: 6,50 cm; - felső: 5,50 cm
- magasság: 20 cm                
- tömeg: 0,20 kg

Flekken

Nálunk, mint erdélyi specialitás ismert, s azon is lehet vitatkozni, hogy a német-szász „Flecken”, (ilyen szó van a német nyelv gasztronómiai kifejezései között) vagy a román „fleca” (ilyen szóval viszont még nem találkoztam a román nyelv gasztronómiai kifejezései között) az eredete ennek az erdélyi-magyar rostélyon sültnek, vagy ismertebb nevén flekken (rostonsültnek).
Sütik ezt sertéshúsból és marhahúsból is. Vannak, akik flekkennek kizárólag a sertéshúst, abból is a tarját (ez az igazi) ismerik el az igazinak. Emellett azonban a marhahús is nagyon jó így rostonsültnek, mégpedig a vesepecsenye éppen úgy, mint egyéb sütésre alkalmas marhatagok, de különösen a felsál (a marhahúst csak érlelve és pácolva szabad roston sütni).
Az így való sütés lényege, hogy a közepes vastagságúra vágott szeletek a rácson a parázs fölött gyorsan sülnek, mégpedig mind a két oldalon, nem több mint negyedórányi idő alatt. Ha nincs lehetőség parázs fölötti sütésre, bármelyik öntöttvas szeletsütő is kivalló e célra, főleg ha bordázott is.  Ebből következik, hogy forgató eszköz is kell hozzá, ami akár villa is lehet (kétágú, hegyes végén szúrásra, a másik lapos végén a szeletek fölemelésére alkalmas segédeszköz), akár ollós fogó.
Külön vitakérdés, hogy lehet-e előre fűszerezni a sütendő szeleteket. Vannak, akik így cselekszenek, s fűszerezésre ízlés szerint mustárt, fűszernövényeket (majoránna, kakukkfű stb.) vagy hagymaféléket használnak. A másik fel fogás szerint szigorúan tilos bármilyen fűszert használni, és sütni csak a sózott szeleteket szabad mindenféle fűszert csak a sült szeletek mellé szabad adni a fogyasztáshoz: - erős paprikás levet, mustárt, vágott nyers hagymát, ketchupit vagy egyéb mártást. Az utóbbiaknak van igazuk, mert a parázs fölött, rostélyon sült hús íze-illata csak akkor érvényesül különösképpen, ha ezt semmiféle
fűszer nem zavarja. Ilyeneket csak a sütés után lehet hozzáadni.
De ajánlható az erdélyi (székely) szokás is, hogy a hússzeleteket sütés előtt két-három órával sózzák, borsozzák és bekenik tört fokhagymával sütés közben vörös borral vagy sörrel locsolják. Kenyérrel vagy sült krumplival, Lilla hagymával vagy muzzsdéval fogyasztják. (muzzsdé = tört fokhagyma, só, pici ecet, pici víz olíva olajba majonéznek kikeverve).

Fatányéros (flekken)

Hozzávalók:
A fatányéroshoz sertéskarajt, vagy tarját, vesepecsenyét, bélszínt vehetünk. Fontos, hogy a hús ne legyen friss vágás, hanem egy-két napos. Személyenként körülbelül 20 dkg hússal számoljunk.

Elkészítése:
A húst megmossuk, leszárítjuk minden hártyát, inat letisztítunk róla és másfél ujjnyi szeletekre vágjuk. Kés nyelével jól megveregetjük és legalább két órára jégre tesszük. Sütés előtt só, bors, és pirospaprika keverékével megszórjuk.
A flekkensütő rostélyt bekenjük zsírral vagy olajjal, izzó parázs fölé helyezzük és a hússzeleteket rárakva, mindkét oldalukon pirosra sütjük. (Rostély hiányában süthetjük öntöttvas szeletsütőben, zsiradék nélkül.
Zsírban, vagy fóliában sült krumplit, rizses borsót, céklát, uborkát, fokhagymamártást kínálhatunk hozzá.